2. rész: A találkozás és az ismerkedés

-Jézusom! Mi történt?-szólalt meg először a Szöszi. Nekem annyira fájt a szám, hogy nem bírtam beszélni. A srácok bevezettek az öltözőbe ahol épp három barátnőm volt.
-Jézus Csöpi! Mi történt?-kérdezte aggódva Zsófi. Nekem még mindig sajgott a szám.
-Ismeritek?-kérdezte Sziki a lányokat.
-Igen. Ő a legjobb barátnőnk.-felelte Anna. A srácok 10 perc alatt elintézték a rajongókat, de Minket meg marasztaltak. Végre meg bírtam szólalni.
-Vigyetek már a kórházba.
-Oké, indulhatunk.-kapta fel a kabátját Ya Ou majd Oli felvett a karjaiba.
-Nekem a szám fáj és nem a lábam.-dünnyögtem.
-Nyugi csak nem akarjuk, hogy még valamit összetörj. Egyébként, hogy hívnak?-kérdezte Oli.
-Csenge. De Mindenkinek Csöpi.-feleltem. A kocsiban már a lányok is bemutatkoztak a fiúknak. Pár perc alatt odaértünk a kórházhoz. Oli megint felkapott és így mentünk be.
-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte a nővér.
-Jó napot! A barátnőnkről lenne szó.-mutatott Rám Kíra. A nővér Rám nézett majd intett, hogy kövessük. Egy ajtó előtt álltunk meg. Bementünk majd Oli ráfektetett egy ágyra.
-Az orvos mindjárt itt lesz.-közölte a nővér. A többiek bólintottak, de én nem bírtam. Pár perc elteltével megérkezett az orvos.
-Jó napot! Szóval Ön a betegünk.-jött oda hozzám.
-Igen.-nyögtem ki.
-Rendben. Nézzük. Szétszakadt a szája.-nézte meg alaposabban a számat.
-És az mit jelent Doktor úr?-kérdezte Anna aggódva.
-Elég mély a seb. Össze kell varrnunk.-felelte az orvos. Már csak ez hiányzott. Az orvos kitessékelte barátaimat majd hozzá is látott.
-Ez lehet, hogy egy kicsit csípni fogja.-emelte felém az érzéstelenítőt az orvos. Amikor bekente vele a számat annyira csípett, hogy bekönnyeztem. Viszont ez jó volt ugyanis nem éreztem a sajgást. Utána az orvos elővette a varráshoz szükséges dolgokat és varrni kezdte a számat. Az érzéstelenítőnek hála nem éreztem semmit. Mikor kész volt mosolyogva Rám nézett.
-Kész is. Viszont éjszakára bent tarjuk megfigyelésre.-segített felállni. Mikor kivezetett 7 aggódó arccal találtam magam szembe.
-Bent tartanak megfigyelésre.-néztem rájuk. A nővér bekísért egy kórterembe. Ott már volt egy lány.
-Sziasztok!-nézett Ránk. Ekkor észrevettem Wayeres karkötőjét.-Atya ég! Ti vagytok a ByTheWay!-vidult fel. A srácok köszöntötték a lányt.-Egyébként én Réka vagyok.-mutatkozott be.
-Én Csöpi, Ő Anna, Kíra és Zsófi.-mutattam be a lányokat.
-Téged miért hoztak be?-érdeklődött.
-Tényleg! Azt még Mi sem tudjuk, hogy mi történt a koncert után.-kapott észbe Zsófi.
-A koncert után Ti eltűntetek Én meg a színpad előtt álltam amikor valaki hátulról meglökött és nekilökött a színpadnak. Utána a mosdóba indultam, de helyette az öltözőtöknél lyukadtam ki.-néztem Bennyékre. Majd Réka felé fordultam.-Szétszakadt a szám és össze kellett varrni. Téged miért hoztak be?-érdeklődtem én is.
-Hát tegnap este fájt a hasam és anya behozott. Gyomorrontást kaptam.-felelte.
-Ú jobbulást.-nézett Rékára Benny.
-Köszi.-pirult el Réka.
-Na, de lányok... Örültünk a találkozásnak, de mennünk el. Nektek pedig jobbulást.-nézett Rám és Rékára Sziki.
-Köszi, hogy elhoztatok.-köszöntem meg.
-Szívesen.-felelte Ya Ou majd elköszöntek és távoztak volna, de eszembe jutott valami.
-Fiúk várjatok.-kaptam a táskám után.
-Igen?-fordultak hátra.
-Ezt elfelejtettem odaadni.-vettem ki táskámból a 4 plüssmacit és az olvadt csokit.-Kicsit megolvadt.-nevettem, de nem kellett volna. Szám már megint sajogni kezdett.
-Köszi.-vették ki a kezemből majd távoztak barátnőimmel együtt.
"Ya Ou szemszöge"
-Srácok! Egy percre.-hallottam az ismerős hangot. Mi hátrafordultunk és a 3 lánnyal találtuk magunkat szembe.
-Igen?-vontam fel szemöldökömet.
-Elvinnétek?-kérdezte Anna.
-Persze. Szálljatok be.-nyitotta ki Nekik az ajtót Sziki.
-Köszi.-köszönték meg. Beszálltunk a kocsiba amit hamar elindult.
-Ya Ou! Kérdezhetünk valamit?-kérdezte Kíra.
-Persze.-válaszoltam mosolyogva.
-Mit gondolsz Csöpiről?-tette fel a kérdést Anna.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Ja csak azért, mert tetszel Neki.-vigyorgott Zsófi.
-Ó tényleg?-kérdeztem vigyorogva mire csak bólintottak.
-Szép, okos...-mondtam a jellemzőket.
-És járnál vele?-faggatott tovább Anna.

1. rész: A koncert-Avagy prológus

Sziasztok! A nevem Szabó Csenge, de mindenki csak Csöpinek hív. A legjobb barátnőmet Rácz Zsófinak hívják. Mind a ketten hatalmas ByTheWay rajongók vagyunk. Szombaton a ByTheWay jön Mosonmagyaróvárra ahova Mi is megyünk. Nekem ez lesz az első ByTheWay koncertem, Zsófinak pedig már vagy az ötödik. Ezt Ő jobban tudja mivel számon tartja.
-Csöpi jössz már?!-kiáltott barátnőm majd szinte letépte az ajtót.
-Nem akartad inkább betörni?-kérdeztem nevetve.
-Jól van na.-ült le nevetve.-Holnap lesz a hetedik ByTheWay koncertem.-tette hozzá.
-Nekem meg az első.-sóhajtottam.-Na, de indulás a plázába.-pattantam fel. Ő vigyorogva követett és beszálltunk Zsófi autójába. 30 perc alatt odaértünk. Vettünk pár cuccot a holnapi koncertre.
/Koncert napja/
Végre ma lesz életem első BTW koncertje. Este 7 órától. Reggel 5 órakor keltem fel. Nem bírtam tovább aludni ugyanis túl izgatott voltam. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a pékségbe. Így is tettem. Mikor visszaértem már 10 óra volt. Ettem egy kakaós csigát majd rámentem facebookra. Zsófi megbökött így visszaböktem. Mivel nem volt semmi érdekes így bekapcsoltam a tévét. A tévében sem volt semmi érdekes így ránéztem a faliórára ami már este 5-öt mutatott. Gyorsan kikapcsoltam a tv-t és mentem zuhanyozni. Általában 20 percen át áztatom magam, de most siettem. 5 perc alatt lezuhanyoztam majd felöltöztem sminkeltem és hajat csináltam. Végül felvettem a tornacipőmet. Ekkor csengettek.
-Nyitom!-mentem ajtót nyitni barátnőmnek. Barátnőm már teljes harci készültségben állt az ajtóban. Eszembe jutott a táskám. Visszamentem érte majd beletettem a fiúknak szánt 4 plüssmacit és a tábla mogyorós csokit. Miután ez megvolt elindultunk a buszmegállóba. A buszozás fél óráig tartott majd megérkeztünk. Már tele volt a bejárati ajtó előtti hely Wayerekkel. Viszont megláttunk az elsők között két ismerős arcot. Annát és Kírát. Így hát odamentünk hozzájuk.
-Sziasztok! Beállhatunk mögétek?-kérdeztem.
-Sziasztok! Persze.-vágta rá Anna.
-Köszi.-álltunk be mögéjük.
-Egyébként pont időben jöttetek. Fél óra és kapunyitás.-fordult hátra Kíra mire Mi csak bólintottunk. Bírjuk a két csajt jó fejek. Fél óra múlva valóban kinyitották a kapukat és mindenki eszeveszetten rohant, hogy az első sorban legyen. Szerencsére Én, Zsófi, Kíra és Anna az első sorba jutottunk. Pár perce nem kezdődött el a koncert. A közönség már türelmetlen volt. Mindenki a fiúk nevét skandálta. Mikor elkezdtük énekelni a Sose múló nyarat a fiúk is felléptek a színpadra és együtt énekeltük el a srácok legújabb szerzeményét.
/Koncert után/
A koncert után mindenki tolongott, hogy autó grammot és képet kapjon a négy fiútól. A három barátnőm eltűnt. Valaki hátulról meg nekilökött a színpadnak és én pofára estem. Mikor feltápászkodtam forgott velem a világ. A szám is nagyon sajgott. Mikor odakaptam a kezemet az tiszta vér volt. Elkezdtem a mosdót keresni, de ehelyett a ByTheWay öltözőjére bukkantam ami előtt volt egy asztal rajta egy váza mellette pedig egy bőrfotel. Megpróbáltam odabotorkálni a fotelhez, de ez nem sikerült. Helyette a vázát löktem le ami hangos csörömpöléssel tört el. Ekkor kinyílt az öltöző ajtaja és négy aggódó arcot pillantottam meg...